Chapter 04

Mikor lejárt a munkaidő, mindenki hazaindult. Elég sötét volt már, hogy csak úgy beletaláljak a zárba a kulccsal, úgyhogy ügyetlenkedtem egy darabig, de Louis türelmesen várt. Hátán a sporttáskával figyelte a bénázásom.
- Segítek - elégelte meg, majd a zárba nyomta a kulcsot. Elsőre. Ráfordította, aztán önelégülten elvigyorodott. Kikaptam a kezéből a kulcsot, majd elvezettem az autómig.
- Szállj be - nyomtam meg a "kinyitó" gombot.
- Elég jó ez a verda - kopogtatta meg a Range Rover-em ajtaját.
- Még az apámé volt - csuklott el a hangom.
- Bocs, haver. Nem tudtam - rázta fejét.
Csak megértően bólintottam, és hazaindultunk.
Az út csendben telt. Nem volt kínos, inkább elgondolkodtató.
Csak akkor szólaltam meg, mikor megérkeztünk: - Ez lenne a házam.
- Takaros - nevetett Louis lomhán.
- Még nem is láttad belülről - löktem meg a vállát.
Végre! Kezdett oldódni a hangulat.
Mikor kinyitottam az ajtót (beletaláltam a zárba, másodszorra!) a házban sötétség uralkodott.
Felkapcsoltam a villanyt, és körbenéztem. Még nem is néztem körül a saját házamba laikusként.
- Belülről is takaros - nyomult be mellettem Louis, és ledobta a cuccait a kanapéra.
- Hát akkor... Érezd otthon magad?! - nevettem fel kínosan.
- Meglesz - lehuppant az ülőgarnitúrára, és felrakta a lábait a dohányzóasztalra.
- A fürdőszoba balra van - mutattam az előszoba vége felé.
- Oké - emelte a kezét a fejéhez.
- Éhes vagy? - enyhült meg a szívem rajta, mikor láttam, hogy csendben matat.
- Persze - hatalmas vigyor ült a képére.
- Az az igazság, hogy nem nagyon tudok, és szoktam főzni. Mindig megállok valahol vacsorázni.
- Akkor jó, mert én meg egyáltalán nem szoktam enni. Csak ünnepnapokon - nevetett kínosan.
- Ha ezt tudom, akkor megállok valahol.
- Nem baj. Ez is csak egy nap a sok közül.
- Miért mondod ezt? - szegeztem rá a tekintetem.
- Csak ritka, hogy rendes kajához jutok...
- Talán egy tojást meg tudok főzni - tűnődtem.
- Segítek - tápászkodott fel, és a konyhába vettük az irányt.
Feltettem a vizet forrni, miközben Louis megmosta a tojásokat.
Mikor a víz forrni kezdett, Louis belehajította őket.
- Nem tört szét? - néztem utána. Szerencsére nem.
Odaálltam a tűzhely elé, és vártam. Louis még téblábolt kicsit, majd mögém lépett, és a fejét a vállamra hajtotta. Így figyeltük a tojásokat. Vagyis inkább Ő.
Nekem ettől az apró mozdulattól az egekbe szökött a pulzusom, és lepkék kezdtek el csapdosni a gyomromba. Nem mertem ránézni, mert különben elárulom magam.
Persze, voltam már szerelmes, de soha nem éreztem ilyet. Ilyen különöset. Se lánynál, se fiúnál.
Igen... Szóval régen sem vetettem meg a férfi nemet, ilyen téren. De ez most merőben más.
Régen mindig csúfoltak, és melegnek hívtak. Ami részben igaz is volt, de ezt sose mertem bevallani, még magamnak sem. Inkább a munkába menekültem. Néha meg-megnéztem pár nőt, de semmi komoly.
- Harry - súgta a fülembe Louis.
Félve rápillantottam, ő pedig a tojásokra mutatott.
- Szerintem kész - mosolygott.
Kicsit megráztam magam, és erőt merítettem, hogy kivegyem a tojásokat a gőzölgő vízből.

Késő estére leszakadt az ég. Mintha dézsából öntenék a vizet, ami bár Londonban nem meglepő, villámlást is vont maga után.
- Végeztél? - kérdeztem Louis-t, mikor kijött a fürdőszobából, egy szál alsógatyában.
- Ja - mondta, majd megállt előttem.
- Akkor, én megyek aludni - álltam fel, mire megroppantak a végtagjaim.
- Menj, Göndör - vigyorgott Louis. - Aludj jól!
- Te is - mosolyogtam rá.
Becsuktam a szobaajtóm, és lerogytam az ágyba.
Sosem voltak problémáim a vihar miatt, de ma mégsem tudtam elaludni.
Rengeteget gondolkoztam, mire végre megtalált az álommanó.

Egy nyikorgásra ébredtem. Hangos nyikorgásra. A mellettem lévő oldalra pillantok, ahol az órát tartom.2:48.
Mi lehetett ez? A másik oldalamra fordultam, de azzal a lendülettel fel is ültem.
- Szia Göndör - suttogta Louis.
- Jézusom Louis, a szívbajt hoztad rám!
- Ugye nem baj, ha itt maradok? - nézett boci szemekkel.
Mély levegőt vettem.
- Dehogy baj. De miért jöttél?
- Mindig félek az égi jelenségektől - legyintett.
- Ne félj - mosolyogtam.
Egy pár centit felém csúszott, majd megszólalt: - Már nem.
A kezemet félve a hátára helyeztem. Nem tudtam mit fog szólni.
Jólesően sóhajtott egyet, mire felbátorodtam. Simogattam a hátát, míg el nem aludt.
Ez a helyzet elég furcsán érintett. Most jött el az az idő, mikor semmit nem értek.

Helló drágáim :) 10 perc késéssel meghoztam a 4.részt. Pontosan szombat 00:08-ra lettem kész. Azt hiszem, ez nem túl nagy késés.
Szóval. Kaptam gy díjat, aminek nagyon-nagyon örülök. Életem első díja :3 (És remélem nem az utolsó)
Az előző résszel kapcsolatban nincs mit mondanom. 8 komment, 18 rendszeres olvasó, és majdnem 2000 oldalmegtekintés. Nagyon örülök :)
Mindezekkel továbbra se kíméljetek.! ;)
Láthatjátok, hogy új dizájn-ja van az oldalnak, és kibővítettem pár menüponttal, ahova be lehet nézni.
Remélem tetszett ez a rész, és komiztok :) 
Puszi, 
Nelli.