Chapter 03

Ahogy telt az idő, és Louis-t egyre jobban megismertem, azt hiszem, egyre jobban elvarázsolt.
Nem volt unalmas figura, minden napra tartogatott valami hülyeséget, amivel persze az egész szerkesztőség szívébe belopta magát. Mindenki imádta őt. Mindenkivel közvetlen és laza volt. Jó volt a közelébe lenni.

Ma rekordot döntött. Csak 10 percet késett. A dolgozók - és én is - megszokták már, hogy Lou-ra kell várnunk. Már fel sem kapják rajta a vizet.
- Cső - rontott be az ajtón Louis. A többiek visszaköszöntek neki, én viszont gyanúsan néztem.
- Louis... - kezdtem, mire rám emelte tekintetét. - Miért van nálad egy sporttáska?
Úgy tűnik Louis nem számított a kérdésre, mert a földet kezdte pásztázni.
- Hát. Khm. Meló után edzeni megyek - jelent meg egy hamis mosoly az arcán.
Kerestem a tekintetét, de nem tudtam elcsípni. Visszafordult az asztalához, majd lehuppant a székébe.
Megráztam magam, majd elindultam, hogy körülnézzek a fotó-teremben.
A munkások éppen képeket válogattak. Bele-bele néztem, de nem igazán kötött le.
Folyton Louis járt a fejembe. Azt hiszem kezd érzéseket kiváltani belőlem. Soha nem éreztem még ilyet, amit mellette. Különös, de nagyon jó, és megnyugtató érzés. Persze ezt Ő semmiképpen sem tudhatja meg. Még a végén hülyének nézne... Lehetetlen helyzet.
Csak köröztem az épületben. Nem tudtam sehol megállapodni. Úgy döntöttem kimegyek kicsit a közeli parkba, hogy kiszellőztessem a fejem. Éppen nyitottam a bejárati ajtót, mikor szinte összeütköztem Louis-val.
- Szia Göndör! - mosolygott vidáman.
- Szia Louis - mosolyogtam vissza rá.
- Éppen hozzád jövök.
- Most nem igazán érek rá - ráztam a fejem.
- Pedig fontos lenne - húzta a száját.
- Mmm. Gyere el velem sétálni. Ott is el tudod mondani - haraptam a számba. Kíváncsi voltam eljönne-e.
Louis mosolyogva bólintott, majd elindultunk. Elég hideg volt, ezért összehúztam magamon a szövetkabátom.
A Hyde Park-ba mentünk, nem volt túl messze a szerkesztőségtől. Némán sétáltunk egymás mellett, a gondolatainkba merülve. Nem volt kínos a csend. Inkább megnyugtató.
- Harry - szólalt meg Louis.
Ráemeltem a tekintetem, mire folytatta.
- Tudod, kértem tőled előleget, az albérletem miatt.
- Igen - biccentettem.
- Nos, kiderült, hogy az csak egy töredéke a tartozásomnak. És... Azt nem igazán tudom törleszteni. Ezért. Kidobtak - mire befejezte, a cipője orrát tanulmányozta.
- És hová mész? - Aggódtam érte. Nagyon is.
- Hát ez a baj... Khm. Arra gondoltam, hogy nem mehetnék hozzád lakni? Csak egy kis időre. Te vagy az egyetlen barátom - szomorodott el.
A barátjának tart? Hozzám akar költözni? Ez mind, sokkolt egy kicsit. Csak bámultam magam elé, de egy hang sem jött ki a torkomon.
- Göndör? - ráncolta a szemöldökét Louis. - Beleegyezel?
Még mindig sokkos állapotban bólogattam, mire Louis a nyakamba ugrott.
- Köszönöm! - ölelt meg szorosan.
- Nincs mit - suttogtam a hajába.

Sziasztok.! Bocsi, hogy késtem a résszel, de volt egy kis probléma.
Ígérem, a következő rész hosszabb lesz:$
Köszönöm szépen a 11 komit, több mint 1000 megjelenítést, és a 16 feliratkozót.! :)
Remélem ehhez a részhez is írtok majd.
Puszi,
Nelli.