Chapter 09

Styles

Reggel álmosan nyitottam ki a szemem. Louis-t láttam, ahogy az ágy szélén ül, fejét felhúzott lábára hajtotta. Nem vette észre, hogy felkeltem. Arrébb kúsztam, és kezemet a vállára tettem. 

Ijedten felkapta a fejét. Nyoma sem volt a mosolygós, kicsit flegma és nagyképű punknak, helyét átvette egy szomorú tekintetű srác.

- Mi a baj szerelmem? - suttogtam.

- Semmi - válaszolta Louis durván, és megtörölte a szemét.

Nem akartam erőltetni, ha fontos majd elmondja. De nagyon aggódtam érte. Sose láttam még ilyennek.

Lassan mindketten felöltöztünk, és elkészültünk. Csendben álltunk meg egymás mellett.

- Indulhatunk? - kérdeztem, ugyanis mára terveztük DisneyLand-et.

- Persze - mosolygott halványan Louis. 

Pár pillanatig hezitáltam, majd megfogtam a kezét. Ránéztem, hogy mit szól hozzá. Az arcára egy kis mosoly ült ki, amitől megkönnyebbültem.

Az utcán fogadtunk egy taxit. Beszálltunk, majd lediktáltam a címet. A 20 perces út csendben telt, - csak a rádiót hallottuk - végig Louis kezét fogtam, nem akartam elengedni. Érezni akartam, hogy ott van velem.

Mikor megérkeztünk odaadtam a taxisnak a pénzt, mi pedig kiszálltunk.

Amint megláttuk az óriási épületet, láttam Louis-n, hogy kezd felengedni, és előtör belőle gyerekkori énje, egyből a bejárathoz húzott.

- Gyerünk Göndör, nincs sok időnk! - váltott vissza eredeti stílusára, amin egy jóízűt nevettem.

Beálltunk a hosszúnak nem nevezhető sorba, és kifizettem a két jegyet.

Ahogy beléptünk a kapun, éreztem, hogy Louis erősebben szorítja a kezem.

A kasszánál kapott térképpel próbáltunk kiigazodni.

Először a DisneyLand hotelt láttuk meg, ami óriási épületekből állt. 

Louis ragaszkodott hozzá, hogy mindenről csináljunk fényképet, úgyhogy vagy én fotóztam Őt, vagy Ő engem, legrosszabb esetben egy másik nézelődő. Olykor fenyegetően meredtem az illetőre, nehogy elfusson a mobilommal.

Ahogy továbbmentünk, a Main Street USA-ra értünk. Itt mindenki olyan vidám volt, szólt a zene, és én mindent lefényképeztem, ahogy azt Lou kérte.

Aztán következett a Phantom Manor kísértetház. Bevallom mindig féltem az ilyesmiktől, de a tény, hogy Louis mellettem volt, megnyugtatott. 

Majd később felültünk a Big Thunder Mountain vasútjára, amit szörnyen élveztem.

Utána pedig körbejártuk az egész parkot, mindenhová bementünk, és mindenhol fényképeztünk. 

Este 6 órára végeztünk, és ahogy kiértünk DisneyLand területéről, fáradtan rogytunk le a legközelebbi padra.

Csak pár perccel később szólaltunk meg.

- Hihetetlen volt! Soha nem éreztem még ilyen jól magam. Nagyon köszönöm, Harold - vigyorgott Louis, és megölelt.

- Örülök, hogy tetszett - mosolyogtam. Összefontam ujjainkat, és üldögéltünk még pár pillanatig.

- Jobb lesz, ha indulunk - néztem az órámra, majd felálltam, magam után húzva Louis-t.

- Rendben, menjünk.

Az itt álló taxik közül beültünk az egyikbe, ami hazafuvarozott minket.

Ahogy beléptünk a szállodába, a recepciós köszöntött, majd odamentem hozzá. Mondtam Louisnak, hogy menjen előre.

- Mindent elintéztek? - kérdeztem halkan a nőtől.

- Természetesen, mindent felvittünk a lakásukba, az étkezőasztalon találja őket - suttogta a nő.

- Köszönöm - biccentettem, majd Louis után siettem. Már az ajtónk előtt várt. 

Kérdőn nézett, de nem figyeltem rá, csak kizártam az ajtót.

Felkapcsoltam a villanyt, és megnyugodva láttam, hogy minden rendben van.

- Ez...Ezt meg hogy? - habogott Louis.

- Foglalj helyet - mosolyogtam, és kihúztam a székét.

Megkértem a szálloda szakácsát, hogy mire hazaérünk dobjon össze nekünk valamit, és hozza be a lakásunkba. Szerencsére megtette, és ahogy látom, Louis meglepődött. Ez volt a cél.

Meggyújtottam a gyertyákat, majd lekapcsoltam a villanyt. 

Helyet foglaltam Lou mellett, és töltöttem a vörösborból.

- Jó étvágyat - mondtam halkan, Louis arcát fürkészve.

- Neked is, Göndör - válaszolt.

Sziasztok:) Hol is kezdjem.?! Talán azzal, hogy nem erősségem a hosszú rész, de megpróbálom minél hamarabb hozni a fejezeteket.

Köszönöm szépen a több mint 7.000 megtekintést, a 37(!) feliratkozót, és a 8 kommentet :)
Aztán rongyosra hallgatni a BSE-t.!;)

Puszi,

Nelli.

Chapter 08

Már a repülőn ültünk, és Franciaország felé tartottunk, mikor Louis megszólalt:
- Gyönyörű innen fentről az ég.
- Még sosem ültél repülőn? - néztem rá kérdőn.
- Nem, még sosem.
- Akkor örülök, hogy tetszik az első - mosolyogtam.
- És az utolsó - motyogta Louis.
- Ha szeretnéd, megyünk még - kerestem a tekintetét.
- Már így is sokat tettél értem Göndör. És már nem lesz rá alkalom - mosolygott a barátom szomorúan.
Erre nem válaszoltam. Végigsimítottam a karján feszülő tetoválásokon, és gondolkoztam. Hogy értette, hogy nem lesz rá alkalom?
Ezen viszont nem tudtam tovább rágódni, ugyanis mellénk ért egy igen csinos szőke stewardess.
- Segíthetek valamiben? - igazította meg a ruháját az "előnyösebb" testrészén.
Akaratlanul is elhúzódtam Louis-tól. Valljuk be, ez a lány tényleg elragadott.
Nyeltem egyet mielőtt válaszoltam.
- Nem, köszönjük - a hangom felismerhetetlenül csengett.
Mikor a csajszi továbbsétált, Louis rám nézett:
- Mi a baj?
- S-semmi - fordítottam a tekintetem felé.
Láttam Louis-n, hogy egyből levágta mi van. Fejét az ablak felé fordította, és kibámult rajta.
Egyáltalán nem akartam őt megbántani.
Odébb kúsztam az ülésemen, hogy közel kerüljek Louis-hoz. Még mindig nem figyelt rám, ezért elkezdtem piszkálni a haját. Kicsit elhúzódott, mire egy puszit leheltem a nyakára. Erre Louisnak egy halk sóhaj csúszott ki a száján.
- Megőrjítesz - húzódott apró mosolyra  a szája.
- Ne haragudj - hajtottam a fejem a vállára, mire ő a hajamat kezdte simogatni.

Nehezen nyitottam ki a szemem, mikor Louis a nevemet hajtogatta. Úgy látszik bealudtam.
- Mindjárt leszállunk - mondta a tetovált srác.
Megtöröltem a szemem, és megráztam a fürtjeim. Ezen a napon nem zseléztem fel a hajam, mint ahogy máskor szoktam. Hagytam, hogy a tincsek az arcomba hulljanak. Így nem volt a külsőm olyan határozott. És ez tetszett.
Mikor elhagytuk a repteret a csomagjainkkal, egy taxi fogadott minket. Ezt is előre lerendeztem, hogy ne legyen rá gond.
Először a hotelbe vettük az irányt, mivel már későre járt. Gondoltam először lepakolunk, aztán mehetünk a városba.
- Ez gyönyörű - mondta Louis, mikor kitárta a szobánk ajtaját.
- Reméltem, hogy tetszeni fog - öleltem át hátulról.
Louis nagy nehezen megfordult az ölelésemben, és egy nedves csókot nyomott ajkaimra.
Éreztem, ahogy keze a tarkómról a hátamra csúszik, majd enyhén kapargatja azt.
Csókunkat megszakítva emeltem el kezem a derekáról, és lehúztam a pólóm.
Louis elismerően simított végig kockás hasamon, majd magával húzott a franciaágyig.
- Harry - lökte el finoman a kezem.
- Tessék - mormogtam csukott szemmel.
- Mindig mellettem leszel? - nézett rám eszméletlenül aranyosan.
- Örökké.

Tomlinson

Habár csak pár percig, mégis ki tudtam verni az egészet a fejemből, és Harry-re koncentráltam.

Nagyszerű érzés volt, hogy mellettem van, és támogat mindenben, még ha nem is tudja mire vállalkozott.

Nem éreztem még késznek arra, hogy beavassam mindenbe. Élni szeretnék, amíg lehet. Kihasználni minden értékes pillanatot, ami megadatik, ki tudja meddig.

Hát sziasztok. Tudom, hogy nagyon sokat késtem, de tényleg mindig közbejött valami. Ez sem túl hosszú, de szeretném megköszönni a támogatást, és ígérem, hogy hosszítok a részeken amennyit tudok.

Szóval. A múltkori résznél 26 feliratkozó volt, ami a mostaniig 33-ra (!!!) ugrott.! Csodálatosak vagytok.!

Ezen kívül kaptam még 3 (!!!!) díjat, amit majd ki is fogok tenni. Köszönöm szépen mindenkinek.!:)<3

Kommenteket továbbra is szeretettel várok. És köszönöm a türelmet:)

Puszi,

Nelli.