Chapter 08

Már a repülőn ültünk, és Franciaország felé tartottunk, mikor Louis megszólalt:
- Gyönyörű innen fentről az ég.
- Még sosem ültél repülőn? - néztem rá kérdőn.
- Nem, még sosem.
- Akkor örülök, hogy tetszik az első - mosolyogtam.
- És az utolsó - motyogta Louis.
- Ha szeretnéd, megyünk még - kerestem a tekintetét.
- Már így is sokat tettél értem Göndör. És már nem lesz rá alkalom - mosolygott a barátom szomorúan.
Erre nem válaszoltam. Végigsimítottam a karján feszülő tetoválásokon, és gondolkoztam. Hogy értette, hogy nem lesz rá alkalom?
Ezen viszont nem tudtam tovább rágódni, ugyanis mellénk ért egy igen csinos szőke stewardess.
- Segíthetek valamiben? - igazította meg a ruháját az "előnyösebb" testrészén.
Akaratlanul is elhúzódtam Louis-tól. Valljuk be, ez a lány tényleg elragadott.
Nyeltem egyet mielőtt válaszoltam.
- Nem, köszönjük - a hangom felismerhetetlenül csengett.
Mikor a csajszi továbbsétált, Louis rám nézett:
- Mi a baj?
- S-semmi - fordítottam a tekintetem felé.
Láttam Louis-n, hogy egyből levágta mi van. Fejét az ablak felé fordította, és kibámult rajta.
Egyáltalán nem akartam őt megbántani.
Odébb kúsztam az ülésemen, hogy közel kerüljek Louis-hoz. Még mindig nem figyelt rám, ezért elkezdtem piszkálni a haját. Kicsit elhúzódott, mire egy puszit leheltem a nyakára. Erre Louisnak egy halk sóhaj csúszott ki a száján.
- Megőrjítesz - húzódott apró mosolyra  a szája.
- Ne haragudj - hajtottam a fejem a vállára, mire ő a hajamat kezdte simogatni.

Nehezen nyitottam ki a szemem, mikor Louis a nevemet hajtogatta. Úgy látszik bealudtam.
- Mindjárt leszállunk - mondta a tetovált srác.
Megtöröltem a szemem, és megráztam a fürtjeim. Ezen a napon nem zseléztem fel a hajam, mint ahogy máskor szoktam. Hagytam, hogy a tincsek az arcomba hulljanak. Így nem volt a külsőm olyan határozott. És ez tetszett.
Mikor elhagytuk a repteret a csomagjainkkal, egy taxi fogadott minket. Ezt is előre lerendeztem, hogy ne legyen rá gond.
Először a hotelbe vettük az irányt, mivel már későre járt. Gondoltam először lepakolunk, aztán mehetünk a városba.
- Ez gyönyörű - mondta Louis, mikor kitárta a szobánk ajtaját.
- Reméltem, hogy tetszeni fog - öleltem át hátulról.
Louis nagy nehezen megfordult az ölelésemben, és egy nedves csókot nyomott ajkaimra.
Éreztem, ahogy keze a tarkómról a hátamra csúszik, majd enyhén kapargatja azt.
Csókunkat megszakítva emeltem el kezem a derekáról, és lehúztam a pólóm.
Louis elismerően simított végig kockás hasamon, majd magával húzott a franciaágyig.
- Harry - lökte el finoman a kezem.
- Tessék - mormogtam csukott szemmel.
- Mindig mellettem leszel? - nézett rám eszméletlenül aranyosan.
- Örökké.

Tomlinson

Habár csak pár percig, mégis ki tudtam verni az egészet a fejemből, és Harry-re koncentráltam.

Nagyszerű érzés volt, hogy mellettem van, és támogat mindenben, még ha nem is tudja mire vállalkozott.

Nem éreztem még késznek arra, hogy beavassam mindenbe. Élni szeretnék, amíg lehet. Kihasználni minden értékes pillanatot, ami megadatik, ki tudja meddig.

Hát sziasztok. Tudom, hogy nagyon sokat késtem, de tényleg mindig közbejött valami. Ez sem túl hosszú, de szeretném megköszönni a támogatást, és ígérem, hogy hosszítok a részeken amennyit tudok.

Szóval. A múltkori résznél 26 feliratkozó volt, ami a mostaniig 33-ra (!!!) ugrott.! Csodálatosak vagytok.!

Ezen kívül kaptam még 3 (!!!!) díjat, amit majd ki is fogok tenni. Köszönöm szépen mindenkinek.!:)<3

Kommenteket továbbra is szeretettel várok. És köszönöm a türelmet:)

Puszi,

Nelli.