Chapter 05

Reggel megnyugtató szuszogásra ébredtem. Magam mellé pillantottam. Nem álmodtam. Louis tényleg a karjaim közt aludt békésen.
Kikapcsoltam az ébresztőórát még mielőtt csöröghetett volna, nehogy Louis felébredjen.
Csak néztem őt. Ahogyan alszik. A meztelen felsőteste láthatni engedte a tetoválásait. Minden végigfuttattam a tekintetem. Aztán az arcát méregettem. Akár csak egy angyal. Tökéletes volt. Sosem éreztem még ilyet.
Louis megmozdult, mire visszatértem a gondolataimból, és a haját simogattam, hogy aludjon vissza.
Erről eszembe jutott, hogy még nem is láttam a haját. Oké, ez furán hangzik, de tényleg. Eddig mindig sapkában volt. Akár hőségben, akár esőben. Ugyan azt a kötött bordó sapiját hurcolta.
Mikor láttam, hogy már 7 óra, lassan kiszálltam az ágyból, mire az megnyikordult.
Félőn néztem vissza, de Louis felébredt. Egy álmos mosolyt eresztett felém, majd reggeli rekedt hangon megszólalt: - Jó reggelt Göndör!
- Jó reggelt - mosolyogtam vissza.
- Hová mész? - dörmögte.
- Megyek, megfürdök - mutattam az ajtó irányába.
- Oké - dőlt vissza a paplanok közé Louis.

Felfrissülten szálltam ki a zuhany alól. Szárazra töröltem magam, majd felkaptam az alsógatyám.
A tükör elé álltam, és magam bámultam. A hajam kuszán állt, éjjel elaludtam. A hasamon feszülő kockák szabadon voltak ing hiányában. Aztán visszatértem, az arcomhoz. Megráztam a fejem, és elővettem az egyik fiókból a hajzselém. Rakoncátlan tincseimet felfésültem a homlokomból, és rákentem a zselét.
Mikor végeztem, még egyszer a tükörbe néztem, majd kinyitottam az ajtót.
Visszamentem a szobámba, ahol Louis tehetetlenül állt a sporttáskája előtt.
- Harry - szólított meg.
- Tessék.
- Kimoshatnám a ruháim? Már nem igazán van tiszta.
- Persze - bólintottam.
Louis kivette a tegnapi ruháját, ami egy fekete trikó, és egy csőfarmer volt.
Végignéztem ahogy felöltözik, aztán ráeszméltem, hogy nekem is fel kéne.
A köztünk lévő csendet Louis törte meg.
- El kéne mennünk vásárolni.
- Mit? - kérdeztem.
- Ruhát. Mármint...Elég kevés göncöm maradt. Kínomban már azokat is eladtam - röhögött kínosan Louis.
- Hogyhogy kínodban? - néztem rá.
- Mikor még nem dolgoztam nálad, full szegény voltam. Épphogy a lakbért ki tudtam fizetni, másra nem jutott. És ezt így értsd, ahogy mondom. Még enni is csak akkor tudtam, ha a lakótársaim hagytak valami maradékot - rázta a fejét.
Erre nem tudtam mit mondani. Lehajtottam a fejem.
- Menjünk el most vásárolni - pillantottam hirtelen fel.
- De hát dolgoznunk kell - kerekedett ki Louis szeme.
- Kiadok egy szabadnapot mindenkinek. Nem túl fontos a mai nap. Már minden kész van, a jövőheti újságból.
- Akkor megyünk shoppingolni? - játszotta Louis a plázacicát, mire felnevettem.
Felvettem egy fehér inget, és egy fekete szűk gatyát.
- Mondd, Göndör, neked nincs normális cuccod? - húzta össze a szemét Louis.
- Most miért? Ez nagyon is normális!
- Persze - nevetett.
- Inkább induljunk - szóltam, és felkaptam a kocsikulcsot a konyhaasztalról, ahová időközben kiértünk.

Csendben utaztunk a belvárosba, ahol sok üzlet van.
Megálltam az egyik parkolóba, és leállítottam a motort. Mindketten kiszálltunk az autóból.
- Én nem tudom merre kell menni. Vezess, mester - tette fel a kezét Louis, mire megforgattam a szemem.
Az Oxford  Street-en járva betértünk az első üzletbe.
Leginkább olyan stílusú ruhák voltak, amilyeneket én hordok. Louis egyből lefehéredett.
- Én itt nem vásárolok - jelentette ki rettegve, hogy olyan ruhái legyenek, mint nekem.
Csak nevettem rajta, aztán továbbmentünk. Rengeteg üzletet végigjártunk, mire sikerült találnunk valamit Louis-nak, és nekem is. Persze nem hagytam, hogy Louis fizessen, mindig megelőztem, amit Ő nem nézett jó szemmel, de láttam rajta, hogy hálás.
Mivel egész nap együtt voltunk, rengeteget nevettünk, legtöbbször egymáson.
Ez azt eredményezte, hogy Louisnak hála, lett egy csomó olyan ruhám, mint az övé.
Punkrock stílus. Nem az én esetem, de Louis szerint jól állnak.
4 óra körül fáradtan rogytunk le egy Mc Donald's székeire. Mintha egy csajos filmbe lettem volna, pont úgy éreztem magam. Egy kis shopping, aztán kajcsi, meg dumcsi...
Mivel mindketten megéheztünk, egy-egy jókora adag krumplit és szendvicseket rendeltünk.
Gyorsan meg is ettük, de közben beszélgettünk is. Érdekes, a tegnap estéről nem esett szó. Pedig vártam rá. Kíváncsi voltam, Ő mit érzett akkor.
- Hazza - szólított Louis, úgy érzem sokadszorra. Túlságosan elbambultam.
- Hm? - szóltam vissza, mire megnyugodott.
- Csak nem figyeltél - vont vállat.
- Elgondolkoztam - legyintettem. - De mi ez a név?
- Milyen név? - kérdezett vissza.
- Hazza.
- Nem tudom - vigyorodott el. - Csak ez jutott eszembe rólad.
- Értem - mosolyogtam.
- Ez lesz a beceneved tőlem - mondta, és átnyúlt az asztalon, hogy kezét az enyémre tegye.
A pillangók újraéledtek a gyomromba, és azt hittem kiszabadulnak onnan, olyan erővel tört rám az érzés.
Csak Louis szemébe bámultam mélyen, ahogy Ő is az enyémbe.
Kizártuk a külvilágot, csak ketten léteztünk.
- N...N Nem akarunk hazamenni? - kérdeztem dadogva, mire Louis bólintott.
A tálcákat otthagyva siettünk a Roveremhez. Nem pillantottunk egymásra, csak lépkedtünk. Gyorsan. A lehető leggyorsabban.
Az autóban sűrűn pillantottam Louis-ra, de nem szólaltam meg.
Mikor megérkeztünk, valósággal feltéptem a kocsiajtót. A szatyrokkal nyomultam be a bejárati ajtón.
Louis csendben követett.
Felkapcsoltam a lámpát, majd szembe fordultam Louis-val. Vártam rá. Vártam, hogy megtörténjen a lehetetlen. Megcsókoljon.
Louis nem mozdult, csak nézett. Mélyen.
Lehet, hogy valamit félreértettem? És nem is akar semmit tőlem?
Ekkor megszűnt köztünk a tér. Louis közelebb lépett hozzám. Csak cenctik választották el tőlem.
- Louis, mi ez az egész? - kérdeztem halkan, mert nem értettem mit akar.
- Nem tudom - suttogta.
Egyre kevesebb volt a távolság a testeink között. A levegő izzott. Azt hittem felrobbanok.
Csak bámultunk egymás szemébe. Féltünk. Féltünk megtenni az első lépést.
Azt éreztem megőrülök, ha azonnal nem történik valami. Ezért én cselekedtem, ha már Louis nem akart/tudott.
Közelebb léptem, kezeim nyakára tettem, majd magamhoz húztam. Féltem mit fog szólni, de nem érdekelt.
Mikor ajkai az enyémre tapadtak, azt éreztem, hogy égek. Hihetetlenül.
Ha akartam volna se tudtam volna elszakadni tőle. Akartam őt, mindennél jobban.
Úgy látszik, Louis is élvezte. Keze a hajamba siklott, és húzta azt.
Valósággal faltuk egymást, egyre mohóbban, mint aki nem tud betelni a másikkal.
- Göndör - lihegett Louis, mikor elhúzódott.
Vággyal telt szemekkel meredtem rá, mire elmosolyodott.
- Szeretlek - suttogta.
- Én is Louis. Mindennél jobban.
Mikor ezt kimondtam, Louis kezdeményezett, és újra megcsókolt. A fellegekben éreztem magam.
Azt hittem, hogy álmodok. Mint a mesékben.
Jó dolog szeretni. Ennél már csak az jobb, ha viszonozzák is.

Sziasztok drágáim!:) Nagyon szépen köszönöm, hogy egyre többen vagyunk, gyarapszunk.
Mindjárt elérjük a 3.000 megtekintést! 
A részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy remélem senki sem csalódott. 
Húzhattam volna még tovább, de gondoltam eleget "töketlenkedtek". 
Szeretnék kitűzni egy kommenthatárt, ha nem gond. Úgy gondolom, így elsőre, hogy 10 komment ideális lesz.
A következő részt jövő hét pénteken hozom, ha minden igaz.
https://www.facebook.com/groups/351270608329459/?fref=ts < Csatlakozzatok ide!;)
Köszönök mindent.
Puszi,
Nelli.