Chapter 06

Valami mozgásra ébredtem. Kinyitottam a szemem, és elsöpörtem néhány tincset az arcomból.
Louis-t láttam, hogy öltözködik. Felhúzta a nadrágját majd egy trikót, aztán pedig a fejére tette bordó sapkáját. Mivel nem tudta, hogy ébren vagyok, meglepődve nézett.
- Hazza! Nem tudtam, hogy ébren vagy.
- Hová mész? - hagytam figyelmen kívül a kijelentését.
- Csak lemegyek egy kicsit a városba - szólt oda, miközben a gitárjáért nyúlt. - Majd jövök!
Aztán csak egy ajtócsapódást hallottam. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot. A tegnapi túlfűtött éjszakánk után csak így elrohan.
Visszadőltem az ágyba, amelyet örökre megbélyegeztünk. Mindennél jobban vágytam Louis-ra, de sokszor nem értem Őt. Aztán eszembe jutott a tegnap esténk. Ahogy csókolt. Ahogy belenézett a szemembe. És ahogy azt mondta, szeret. Mindhiába? Talán csak egy egy éjszakás kaland vagyok a szemébe? Nem tudom. Tényleg nem.
Mivel már elmúlt nyolc óra, kikászálódtam az ágyból, felvettem egy sötét farmert és egy fehér pólót. A hajamat hagytam az arcomba hullani. Mivel nem megyek dolgozni, itthonra tökéletes ez a szett.
Fogalmam sem volt Louis mikor jön haza, úgyhogy gondoltam csinálok ebédet. Mármint eszemben sincs megmérgezni, de hátha örülne ennek a gesztusnak.
Mikor nekikezdtem, észrevettem, hogy hiányzik pár hozzávaló. Persze, csak én vagyok olyan hülye, hogy előbb cselekszik, minthogy megnézné a receptet.
Úgyhogy lementem a házunk melletti boltba. Amikor kiléptem a kapun, Louis-t pillantottam meg, a gitárral a kezében, és énekelt. Körülötte egy kisebb tömeg gyűlt. Megálltam hátul, és büszkén figyeltem Őt.
Mivel Louis nem vett észre, gondoltam megvárom, míg befejezi a dalt.
Elénekelte az utolsó sorokat is, majd meghajolt. Az emberek mindenféle pénzt dobáltak Louis sapijába, majd továbbmentek. Megragadva az alkalmat, odasiettem Louis-hoz.
- Szia - mosolyogtam.
- Helló drága - vigyorgott édesen.
- Mégis mit csinálsz? - mutattam a földön heverő sapkára.
- Gyűjtök egy kis plusz pénzt a meló mellett - vont vállat.
- Értem - néztem a földet.
- És te?
- Leugrok a boltba, gondoltam főzök valami finomat.
- Akkor menj. Nem tartalak fel - simogatta meg az arcom Louis.
Csak bólintottam, és bementem a boltba. Hamar összeszedtem a hiányosságokat, fizettem, és már mentem is hazafelé. Louis még mindig ott volt az előbbi helyen. mikor odaértem elé, lassítottam.
- Sietek haza, édes. Kíváncsi vagyok, hogy főzöl - mondta kedvesen, és egy puszit lehelt az arcomra.
- Várlak - válaszoltam, és egy hatalmas vigyorral az arcomon mentem haza. Na jó, ez nyálas volt.
Otthon igazából mindent ami volt (vagy találtam) beledobáltam a lábasba. Rég nem a kaján járt az eszem. Pedig jobb lett volna, mivel iszonyú rossz lett.
- Megjöttem - hallottam egy hangot a bejárat felől. A szívem hevesen kezdett dobogni, mikor Louis besétált a konyhába.
- Szia - mondtam halkan. - Hogy vagy?
- Remekül! - válaszolt, majd levette a sapkáját, és az összes apró, meg papírpénz a hajára hullott.
- Hű. Ezt mind most szerezted?
- Igen - mosolygott szélesen.
Hallottam, hogy jó hangja van, na de, hogy ennyien fizetnek is érte, az meglepett.
- Jó illatok vannak - szólt, majd megindult az asztal felé.
- Legalább az illata jó - lélegeztem mélyen.
Louis leült az asztalhoz, én pedig szedtem neki a nem tudom miből.
- Te nem eszel? - kérdezte.
- Nem igazán vagyok éhes. Khm.
- Oké - vont vállat. Láttam, hogy küzd minden kanállal, de becsületesen legyűrte.
- Finom volt - mutatta fel egy ujját.
- Persze...Persze - nevettem.
Louis csak mosolygott.
- Énekelj nekem - szólaltam meg hirtelen.
- Mármint most?
- Persze - mondtam, majd a kezénél fogva a nappaliba vontam.
Kiemelte a gitárját a tartójából, majd egyszer megpengette. Kicsit gondolkodott, majd belekezdett egy Oasis dalba.(Zene)
Minden mozzanatát figyeltem. Ahogy váltja az akkordokat, és lehunyt szemmel énekel. Elragadó látvány volt.
Mikor végzett a dallal, csak mosolygott. Nem bírtam tovább. Közelebb hajoltam, és a számat puha ajkaira nyomtam. Nem ellenkezett, csak édesen átkarolt, és a hátamat simogatta. Mikor szétváltunk, Louis így szólt:
- Köszönöm Göndör.
Nem igazán tudtam mire érti, de nem is gondolkoztam. Csak a szemébe nézve sugalltam, hogy minden rendben van.

Sziasztok:) Nos, előre felkészítek mindenkit, hogy egy regényt fogok írni...

Szóval, az első dolog. Nagyon sajnálom, hogy késtem a résszel, egyszerűen nem volt kedvem írni (Igen, lehet, hogy nagyképűen hangzik, de nem mindig megy csak úgy). 

A második dolog. Kaptam pár bántó kritikát, amit őszintén szólva nem vettem túl komolyan, de most ide leírok mindent, ezzel kapcsolatban.

 Ezt a blogot Larry shippereknek hoztam létre (ha nem vagy az, az sem baj). Akinek nem tetszik a blog témája, nem muszáj itt lenni;) Szóval. Magyarországon elég sok Larry shipper van, viszont annál kevesebb Larry-s blog. Így hát gondoltam kedvezek kicsit a fandom ezen részének is. Emiatt nem hiszem, hogy támadni kéne. Köszönöm.

Aztán.Végre készen van a fejlécünk, ami (szerintem) eszméletlen jó lett! Nagyon szépen köszönöm Directioner Forever-nek!:)

És még...Ez nem túl fontos, de azért rákérdezek. Gondolom hallottátok Harry dalát (ha nem, KATT). Nekem nagyon tetszik. Ti hogy vagytok vele?:)

És végül. Köszönöm szépen a 8 kommentet, a 26 feliratkozót, és a 3800+ megtekintést! Így tovább!;)

Már csak annyit, hogy aki olvassa a történetet, csatlakozzon a Blog Facebook csoportjába (CSOPORT)

Puszi,

Nelli.